Az Operaház május 11-én és 13-án színpadra tűzi Verdi Don Carlos operáját, nemzetközi szereposztással (ez esetben világsztárokkal) a Májusünnep keretében.
„- Valami csodálatosat olvastam, valami nagyszerűt... - mondta neki.
Együtt mentek, és közösen eszegéltek egy zacskó gyümölcscukorkát, amit Iwersen szatócsnál a Mühlenstrassén tíz pfennigért vásároltak.
- El kell olvasnod, Hans, tudniillik Schiller Don Carlos-áról van szó... Ha akarod, kölcsönadom.”
Thomas Mann: Tonio Kröger
József az első verembe eséséhez hasonlóan ismét verembe vettetik, mivel „ismét túlságosan messzire ment abbeli vágyában, hogy az embereket „meghökkentse”, szeretetreméltóságának hatását, aminek örvendeni s amit Isten nagyobb dicsőségére kihasználni és növelni jó joga volt, ismét könnyelműen engedte elburjánozni, veszedelmesen elfajulni és feje fölé nőni”.
Fényképek http://picasaweb.google.com/111458038907280244664/Jordania#
Az ember általában jobban megbecsüli azokat a dolgokat, amik nem hullanak az ölébe könnyedén. Én is így voltam a jordániai utazásommal, amit végül is harmadszori nekifutásra sikerült megvalósítanom.
A Bibliában csupán egyetlen mondat [Mózes 39.7] említi Mut-em-enet szerelmi őrületét, amelynek mintegy tetőpontjaként így szólt Józsefhez: „Ezek után az történt, hogy Józsefre szemet vetett urának a felesége, és ezt mondta: Hálj velem!”
József szolgálatának hetedik évében amidőn „hét esztendő telt el álomban s ébrenlétben, gondolkodásban, érzésben, cselekvésben és történésben, amint a napok teltek, azaz: se nem gyorsan, se nem lassan, hanem éppen csak teltek-múltak, és huszonnégy éves lett korra”, József szemlátomást egyiptomi lesz, mind alkatilag, mind szokásilag, mind beszédét tekintve, a ház „szája”, ékes beszédének köszönhetően.
Jó régen szóltam már a kedves olvasóhoz és megint csak kapkodva tehetjük, hiszen egyrészt sokat is olvastunk az elmúlt időszakban, másrészt jordániai és kapcsolódó élményeink is papírra kívánkoznak, harmadrészt pedig munkám is elfoglalttá tesz, negyedrészt pedig lusta vagyok.
Ma este egy hétre Jordániába utazunk, így egy kis időre megszakítom az olvasást. Józsefet kiemelik a szolgák közül, több fontos feladatot is kap, előbb testi és szellemi táplálékkal szolgál urának, mint étkeztető szolga (személyes felszolgáló), majd felolvasó. De a leglényegesebb, hogy Mont Kav kezdi betanítani a gazdálkodásba, a számvevésbe és hamarosan önállóan és sikeresen kereskedelmi utakra is indul.
Innen folytatjuk valamikor.
Na, nagyon fontos ponthoz érkeztünk, József felemeltetésének bekövetkezéséhez, ahhoz a nagyon fontos párbeszédhez, amely során József és Potifár szemtől szembe kerülhet, a szolga beszélhet és megnyilatkozhat, hogy az úr meggyőződjön értelme felől és felemeltetéséről határozhasson.
" És ezzel elérkeztünk József első döntő találkozásához és beszélgetéséhez Potifárral a fáskertben, amelyre e történet számos leírása közül még csak nem is gondol egyik sem, sem napnyugati, sem napkeleti, és amelyről sem versbe foglalt, sem prózai feldolgozás nem tud mit mondani, éppúgy, mint számos más esetről, részletről és megerősítő bizonyítékról sem, amelyeknek napvilágra hozatalával és a széptudományoknak való átadásával a mi változatunk és elbeszélésünk dicsekedhetik."
József felemeltetett. Több fontos párbeszéden is túl vagyunk. József 90-100 napig csak teng-leng az udvarban, mert megvették ugyan rabszolgának, de vétele nem hogy szükségszerű volt, de még csak nem is nélkülözhetetlen. Talán éppen használható valamire. Mindenesetre megvették, amiben nem kis szerepe volt annak a megrendülésnek, ami Mont-Kav érzett József első megszólalása után.
Idén is lesz májusünnep az Operában, vettem is két előadásra 500 forintos jegyet. Igaz, hogy a harmadik emeleti helyekről a színpad nem túl jól látható, de a hangok azért elérnek eddig és különben is, a Don Carlos megvan DVD-n és vagy háromszor-négyszer is láttam, a látvány kevésbé érdekel.
Plutarkhosz Párhuzamos életrajzok (http://mek.niif.hu/03800/03892/doc/03892-1.doc) első kötetében mutatja be Alkibiadészt. Lusta vagyok összekötő szövegeket írni, csak bevágok néhány idézetet. Illetve annyit illik tudni róla, hogy Alkibiadész nagyon nagy karakter volt, hihetetlenül öntörvényű és becsvágyó, igazi politikai kalandor és tehetséges hadvezér, először Athénban érte el, hogy ne fogadják el a spártaiak békeajánlatát a peloponészoszi háborúban, majd amikor egy szerencsétlen eset miatt ellene fordulnak az athéniak, gondolkodás nélkül átáll a spártaiakhoz, ahol elcsábítja a király feleségét, utána továbbáll a perzsákhoz, majd vissza Athénba, ahonnan megintcsak száműzetésbe kerül, ahol meggyilkolják.
Józsefet eladják, másodszor is. Végre kezd megint izgalmas lenni a regény. Józsefet bevezetik Petepré (=Potifár) udvartartásába, ahol Mont-kav udvarmestere hosszú alkudozás után megveszi "százötven és százhatvan deben réz közötti" áron, cserébe Józsefért egy fiatal bikát és egyéb holmikat kapnak a midjáni izmaeliták. József a hetedik portréka, az áruk felsorolásában gazdája az értéktelentől értékben egyre magasabb felé haladva sorolja fel portékáit, az első hat ismertetésével jó sokat fáradozva, a hetediket, a legértékesebbiket pedig szinte esetlegesen felvezetve. Utána következik az élvezetes alkufolyamat.
Tegnap nem nagyon haladtam előre a könyvben. A harmadik könyv egy kicsit unalmasabb, mint az első kettő. A tetralógiát Mann egyébként 17 éven keresztül írta, 1933-1943 között jelentek meg a kötetek. A gyakorlatilag kortárs Szerb Antal már A világirodalom története című zseniális művében (de sok irodalom dolgozat eredményességét köszönhettem e könyvnek...) ódákat zengett róla. Akkor még csak az első kettő volt készen emlékeim szerint.
Hónapok óta olvasgatom a József és testvérei című könyvet Thomas Manntól. Mindig csak egy pár oldalt olvasok el belőle, annyit, amennyi reggel vagy este egy 6-8 állomásos metró úton belefér. Szerencsére a könyv rövid részekre osztott, így általában pont be tudom fejezni valamelyik rész végén és nem kell hosszasan gondolkodnom, hol is hagytam abba korábban az olvasását, illetve nem kell perceket azzal töltenem, hol is hagytam abba az események követését.
A fenébe, az előbb írtam ide valami kis bevezető-szerűt, de elszállt a szerkesztő... Szóval a blogok tengerében nem jósolok nagy jövőt a nehezen induló kis blogomnak ezen az unalmas szerdán, amikor útjára bocsátom a végtelen térbe...
