Józsefet eladják, másodszor is. Végre kezd megint izgalmas lenni a regény. Józsefet bevezetik Petepré (=Potifár) udvartartásába, ahol Mont-kav udvarmestere hosszú alkudozás után megveszi "százötven és százhatvan deben réz közötti" áron, cserébe Józsefért egy fiatal bikát és egyéb holmikat kapnak a midjáni izmaeliták. József a hetedik portréka, az áruk felsorolásában gazdája az értéktelentől értékben egyre magasabb felé haladva sorolja fel portékáit, az első hat ismertetésével jó sokat fáradozva, a hetediket, a legértékesebbiket pedig szinte esetlegesen felvezetve. Utána következik az élvezetes alkufolyamat.

Az alkudozás kedzetén Potifár nincsen jelen, az udvar őt várja ebéddel és már jó ideje alkudoznak regényünk főhőséről, amikor egyszerre feszült csend lesz és díszhintón berobog a színre Potifár.

Milyen Potifár külsőre? "Rendkívül nagy és kövér férfi kis szájjal", könnyedén ugrik le a díszkocsiról: "súlyosságában is élénken leugrott a kosárból, noha nyugodtan kiszállhatott volna", majd hamarosan elvonul a színről. Nagyszerű drámai hatáskeltés. 

"A főméltó­ság mintegy negyvenéves lehetett, talán csak harmincöt, s igazán toronymagas - Józsefnek Rúbenra kellett gondolnia az oszloplábak láttán, amint kirajzolódtak a nem egészen bokáig érő ruha királyi vászna alatt, mely alól a kötény ráncai s csöngő szalagjai is áttet­szet­tek, ám ez a testesség egészen másfajta volt, mint a hős testvéré: tudniillik mindenütt csupa zsír, különösen a mell táján, amelynek kettős dombja a felsőruha leheletszerű batisztja alatt fölmagaslott, s a fölöslegesen vállalt leugrásnál lötyögve rengett. A fej egészen kicsi volt e nagysághoz és teltséghez képest, de nemes vágású, haja rövid, orra kicsiny, finom hajlású, szája szép, álla kellemesen előreugró és szeme hosszú pillájú, büszkén fátyolozott pillantású."

Innen folytatjuk.