Plutarkhosz Párhuzamos életrajzok (http://mek.niif.hu/03800/03892/doc/03892-1.doc) első kötetében mutatja be Alkibiadészt. Lusta vagyok összekötő szövegeket írni, csak bevágok néhány idézetet. Illetve annyit illik tudni róla, hogy Alkibiadész nagyon nagy karakter volt, hihetetlenül öntörvényű és becsvágyó, igazi politikai kalandor és tehetséges hadvezér, először Athénban érte el, hogy ne fogadják el a spártaiak békeajánlatát a peloponészoszi háborúban, majd amikor egy szerencsétlen eset miatt ellene fordulnak az athéniak, gondolkodás nélkül átáll a spártaiakhoz, ahol elcsábítja a király feleségét, utána továbbáll a perzsákhoz, majd vissza Athénba, ahonnan megintcsak száműzetésbe kerül, ahol meggyilkolják.
"Alkibiadész szépségéről elég, ha annyit mondunk, hogy élete minden szakaszában, gyermekkorában, ifjúkorában és felnőtt férfi korában egyaránt elbájoló volt. Euripidész mondása, hogy „minden szép között szép az ősz is”, nem mindenkire érvényes. De ha kevés emberről is, Alkibiadészról mindenesetre elmondhatjuk ezt, annyira szerencsés volt az alkata, annyira tökéletes testének szépsége. Azt mondják, hogy még beszédhibája is jól illett hangjához, s beszédmodorát ellenállhatatlanul vonzóvá tette. Selypítéséről megemlékezik Arisztophanész is, amikor Theóroszt gúnyolja"
"Alkibiadész jelleme később sok változáson ment át, és sok következetlenséget árult el; ez érthető is, mert élete során nagy tetteket hajtott végre, és változó szerencse kísérte. A természet sok erős szenvedélyt oltott belé, de semmi sem volt erősebb annál a vágynál, hogy legyőzzön másokat, és vetélytársai között első legyen. Megtudjuk ezt több olyan történetből is, melyek gyermekkoráról szólnak... Egy alkalommal birkózás közben ellenfele szorításába került, s hogy a fiú két vállra ne fektesse, majdnem keresztülharapta a kezét. Az ellenfél ezzel a kiáltással engedte el: „Úgy harapsz, Alkibiadész, akár az asszonyok!” Mire így szólt: „Én? Akár az oroszlánok!”"
"Hamarosan sok előkelő csodálója akadt Alkibiadésznak, akik szüntelenül a nyomában jártak. Ezek nyilvánvalóan szépsége miatt rajongtak érte és sürögtek folyton körülötte. Szókratésznak iránta tanúsított érzelmei az ifjú nagyszerű lelki tulajdonságait is bizonyítják."
"Hippareté erényes és férjét szerető feleség volt, de amikor Alkibiadész nyíltan viszonyt kezdett folytatni athéni és idegen származású hetairákkal, otthagyta férjét és fivéréhez költözött. Alkibiadész ezzel mit sem törődött, és folytatta kicsapongásait. Ekkor Hipparetének az illetékes arkhónnál kellett benyújtania válási keresetét, mégpedig nem más útján, hanem személyesen. Amikor a törvény rendelkezése szerint Hippareté megjelent az arkhón előtt, odament Alkibiadész is, kézen fogta a feleségét, és az agorán átvezetve hazavitte anélkül, hogy bárki merészelte volna útját állni vagy az asszonyt tőle elvenni."
"A katonák, akiket elpusztítására küldtek, nem merészkedtek bemenni hozzá, hanem körülkerítették a házat és felgyújtották. Alkibiadész, mihelyt ezt észrevette, felkapta ruháit és szőnyegeit, s tűzre dobálta őket; majd köpenyét bal karjára göngyölte, jobbjába vette kivont kardját, sértetlenül átrohant a lángokon, még csak tüzet sem fogott a ruhája, és puszta megjelenésével szétoszlatta a barbárokat. Senki nem mert szembeszállni vagy megvívni vele, hanem félreálltak útjából, csak lándzsáikat dobálták feléje és nyilakat lőttek ki rá. Így halt meg Alkibiadész."
