József felemeltetett. Több fontos párbeszéden is túl vagyunk. József 90-100 napig csak teng-leng az udvarban, mert megvették ugyan rabszolgának, de vétele nem hogy szükségszerű volt, de még csak nem is nélkülözhetetlen. Talán éppen használható valamire. Mindenesetre megvették, amiben nem kis szerepe volt annak a megrendülésnek, ami Mont-Kav érzett József első megszólalása után.
Megkapja tehát első megbízását: Petepré örömszüleinek, az édestestvéreknek délutáni sziesztáján kell mozdulatlan szolgaként frissítókkel szolgálni a két öreg számára. Mann szerencsére nem feledi el az egyébként ismert kimenetelű történet apró szálait sem felépíteni, miszerint Józsefet kimosdatják és egészen egyiptominak öltöztetik, talán most kezdve azt az átalakulást, aminek során oda jutunk, hogy majdan saját testvérei sem fogják felismerni.
Fontos információkat tud meg a két öreg, Huij és Tuij beszélgetése során, afféle Istenmagyarázást és a fontos külbséget a között, ha egy Isten önmaga kétnemű, tehát egyben férfi és nő, valamint a között, aminek következtében Potifár felemeltetett és amelyet a két öreg elkövetett fiúk tudata és belegyezése nélkül, nevezetesen ha az Isten egyik sem, tehát se nem nő, se nem férfi. Itt jegyezzük meg, hogy ebben az esetben Mann tárgyi tévedésben van, mert Potifár tisztsége betöltésének nem feltétele az eunuchság, de erre egy egészen jó történetet lehet építeni. A női Istenrész az ősi, a sötétség és káosz nemzette, a férfi Istenrész pedig a fényre törő, a sötétet felfaló, az új. A kasztrálással viszont elvesztette a férfierejét, így nem kétnemű, hanem nemtelen lett.
Itt József csaknem kiesik szerepéből és egy pillanatra megdöbben, amikor ez az információ a fülébe jut. Bepillantást nyer az egész ház viszonyrendszerébe, innentől jóval plasztikusabban jelenik meg Potifár személyisége, aki csak címekben vezér és már előre vetítődik az az ellentmondás, ami Potifárnének viselnie kell mint egy címekben és reáljavakban gazdag eunuch felesége és mint hús-vér nő.
József mérlegeli mindeme dolgokat: "Ám mi csak a néma tényállást juttatjuk szóhoz itt, amikor azt mondjuk, hogy bizonyos részvétérzések és kíméletek őbenne álmatagon egybefolytak, úgyhogy eltökélte, az elhagyott Nulla mellett éppoly emberhűséggel tart ki, mint amilyennek a legmagányosabb Kettő mellett kitartani szokva volt."
