Na, nagyon fontos ponthoz érkeztünk, József felemeltetésének bekövetkezéséhez, ahhoz a nagyon fontos párbeszédhez, amely során József és Potifár szemtől szembe kerülhet, a szolga beszélhet és megnyilatkozhat, hogy az úr meggyőződjön értelme felől és felemeltetéséről határozhasson.
" És ezzel elérkeztünk József első döntő találkozásához és beszélgetéséhez Potifárral a fáskertben, amelyre e történet számos leírása közül még csak nem is gondol egyik sem, sem napnyugati, sem napkeleti, és amelyről sem versbe foglalt, sem prózai feldolgozás nem tud mit mondani, éppúgy, mint számos más esetről, részletről és megerősítő bizonyítékról sem, amelyeknek napvilágra hozatalával és a széptudományoknak való átadásával a mi változatunk és elbeszélésünk dicsekedhetik."
Arról még nem is beszéltünk, de Józsefet egy kis törpe segíti céljai elérésében, aki a kezdetektől jóindulatot táplál feléje és elintézi, hogy a dologtalanul ténfergő József (amely céltalanság okáról előző napi postunkban beszámoltunk) kertész lehessen, fákat porozhasson. Miért is lényeges ez? Mert egyrészről alkalmat ad Józsefnek az első és döntő találkozáshoz a kertben sétálgató Potifárhoz, másrészt pedig gondolatainak fonalát első megszólalásában (némi háttérinfóval rendelkezve Potifár nemtelenségéről) a fák nemtelenségére építheti fel.
József, a kertész tehát sokáig marad a kertben, tudván, hogy Petepré arra sétál majd, mintegy kiprovokálja a megszólíttatást: "Petepré, letekintve az útfélen görnyedő hátgerincre, megállt, és ugyanígy tett kísérete is" József tudja, hogy az úr kérdezni fogja és egyetlen mondatával fel kell keltenie a kíváncsiságát, hogy kérdezzen és még kérdezzen, hogy alkalma legyen beszélnie, gesztikulálnia, megmutatnia magát. Elindul a beszélgetés, József folyamatosan értékeli saját válaszait. Hamarosan lépésről lépésre kibontakozik, nem csupán szavaiban, hanem fizikailag is, a jelenet elején még földre görnyedt fiatalember fokozatosan feláll lehajtott fejjel, majd felemeli kezeit, gesztikulál és végül Potifár szemeibe néz, pontosan kicentizve szavai, mozdulatai hatását annak szemében.
"- Kivételesen okos szolga ez, akit most vizsgáztattam. Azt hiszem, a fák szolgálata jó kezekben van nála. Úgy gondolom azonban, nem szabad nagyon soká ennél a munkánál hagyni őt.
- Szavad parancs - felelte Mont-kav, és tudta, mit kell tennie"
