Békekölcsön: melyik középkorú vagy idősebb ember ne emlékezne erre a rossz szájízű soha vissza nem kapott kölcsönről, amit a nagyszüleink fizettek az állam felé az ötvenes években (http://hu.wikipedia.org/wiki/B%C3%A9kek%C3%B6lcs%C3%B6n )? Nekem kicsit a békekölcsön termékhez hasonlít a magán-nyugdíjpénztárak államosítása, amikor is szépen elveszik amit összegyűjtöttem, aztán majd egyszer talán kamatostul visszakapom.
Persze ez az államosítás már lerágott csont és részben meg is érthető és magyarázható, ami viszont kicsit bosszantó, az ennek a pénznek a felhasználása. Szíjjártó kolléga épp ma nyilatkozta ismételten, hogy nincs szükségünk IMF pénzre:
(http://www.portfolio.hu/gazdasag/szijjarto_nem_diktalhatnak_kulfdolrol_nem_kell_uj_imf-hitel.158296.html ). Magánemberként erre én is azt mondom, hogy persze, persze én is inkább a 20%-os folyószámlahitelemhez nyúltam végtörlesztéskor, minthogy a nagybátyámtól kérjek kölcsön, akit egyébként utálok. De azért az állam esetén illene kevésbé emocionálisnak lenni.
Szóval a kormány egyelőre tartja a kitűzött költségvetési célokat, de miből is? Az átvett nyugdíjvagyon értékesítéséből (http://www.portfolio.hu/gazdasag/plusz_200_milliard_a_nyugdijvagyon_menti_a_koltsegvetest_2.157966.html ). Amely nyugdíjvagyon jelentős része részvényekben van. Ez konkrétan azt jelenti, hogy el kell adnia például azokat az OTP részvényeket, amelyeket mondjuk augusztusban 6 ezer forintot értek, most meg háromezer forintot. Mindezt azért, mert nem szeretjük az IMF pénzét. Októberben 200 milliárd forintnyi nyugdíjvagyon került értékesítésre, durva becslésem alapján ez 200 milliárd forint kárt jelent az országra nézve. Ez 170-szer akkora, mint amekkora kár érte az államot az egyébként meglehetősen pofátlan sukorói telekcsere során.
Nem vagyok szakértő, ezért csak az általam olvasott újságcikkekből szereztem az információkat, így lehet, hogy súlyos tévedésben vagyok a tényeket illetően. Kérem a kedves olvasókat, hogy javítsanak ki és mutassák be, hogy elszámoltam magam.