Több családtagom életét mentették meg kitűnő szakorvosok. A magyar egészségügyben világszínvonalú orvosok tevékenykednek. Miért problémás mégis a teljesítmény sokszor?
Hetek óta próbálom telefonon elérni a háziorvosomat néhány egyszerű kérdéssel: rajta vagyok-e az oltási listán, mégis mi a helyzet az oltásokkal a körzetben, de akár csak több év elteltével szeretném, ha megnézne, beutalna néhány vizsgálatra. Nem veszi fel a telefont, nem hív vissza. Ezzel szemben más háziorvosok azonnal felveszik a telefont, olyan gyorsan és hatékonyan oltanak, hogy lassan már az egészséges középkorúakon a sor. Más háziorvosok már az összes rokonukat beoltották. Egyszóval: rendkívül egyenetlen a teljesítmény. Mindezért a teljesítményért a magyar állam nagyjából havonta kettőmillió forintot fizet ki – teljesítménytől függetlenül, szinte alanyi jogon. Gondoljunk bele: bankigazgatói fizetés. Márpedig egy bankban kőkeményen megnézik, mit termel ki egy vezető a havi fizetéséért, és ha nem nyújt megfelelő teljesítményt, repül. Hallottunk már valaha elbocsátott háziorvosokról? Nem igazán.
A problémát így foglalnám össze:
- A háziorvosi szolgáltatás kiválóan meg van fizetve, azonban a teljesítmény nincs megfelelően mérve. Az állam önti a pénzt a praxisokba. De minden valamirevaló munkakörben a fizetésért célkitűzések és rendszeres számonkérés jár. Ki és hogyan méri a háziorvosokat? Szerintem senki sehogy. Javaslat: egységes, számokkal mérhető mutatószámok kidolgozása és betartatása. Olyan mutatószámok, amelyeket a laikusok is könnyen megérthetnek.
- A rossz háziorvosi teljesítmény nincsen büntetve. Ki hallott már kirúgott háziorvosokról? Én ugyan nem. Ki hallott már kirúgott vezetőkről? Én ugyan sokat. A probléma oka, hogy legyenek bár a (házi)orvosok bármilyen jó szakorvosok, gyakran kevésbé jó szervezők. Azért, mert naponta be kell oltani 10-20-50 embert, összeomlik az ellátás? A probléma a következő pontban rejlik:
- A (házi)orvos szűk kapacitás. Magyarországon igen kevés helyen van orvosképzés. Orvosból sosincs elég. Nehéz megítélni, ki milyen orvos, igazából mérhetetlen a teljesítménye, rengeteg szubjektív és kevesek által érthető szempont alapján kerül minősítésre. Javaslat: rengeteg feladatot le kellene delegálni adminisztratív dolgozókra, bevezetni szakápolói, félorvosi állásokat. Gyakran a mesterséges intelligencia jobb értékelést ad egy leletről, mint egy orvos. Egy oltást, vérvételt (akár orvosi felügyelet mellett, akár 5 nővérre egy orvos, központosítva), receptfelírást, egyszóval rengeteg, sok időt igénybe vevő feladatot elvégezhetne nem orvos is. Valóban kell ennyi háziorvosi praxis? Mindegyik háziorvosi praxisba kell orvos? A legtöbb esetben a háziorvosi szolgáltatás minőségét a nővér határozza meg. Ő telefonálgat, ő adminisztrál, írja meg az igazolásokat, recepteket.
- Beteg életút menedzselése. Mi lenne a háziorvos feladata? Triázsolás? Gyógyszerfelírás? Megszűrni és lokálisan kezelni az alacsonyabb szintű betegeket, hogy kórházba csak a valóban súlyos esetek kerüljenek? Miből áll egy háziorvosi vizsgálat? Fáj a fejem, hőemelkedésem van, megnézzük a lázat, vérnyomást, felírunk egy tablettát, nézzen vissza egy hét múlva? Magas a cukra? Menjen vérvételre. Kell ehhez orvos? A covid helyzet alatt több háziorvos nem is fogadott betegeket, hanem fellőtte a szokásos gyógyszereket a felhőbe és kész. Súlyos baja van? Menjen ügyeletre…
- Két (több)szintű egészségügyi szolgáltatások. Egy sokak számára tabu. Kornai közgazdász tanait leegyszerűsítve ami ingyenes, azt pazarolják, tehát hiány keletkezik. Ezért volt a jelképes vizitdíj. De szintén filozófiai viták tárgya, hogy ne minden ellátás legyen ingyenes. Márpedig a betegek nem egyformák. Nem egyformák abban a tekintetben, hogy mennyire egészségesek, mennyit költ rájuk az egészségügy, hányszor vesznek igénybe szolgáltatást, mennyi pénzt tesznek a közösbe. Lehetne akár pontozni a betegeket, bizonyos szolgáltatások igénybevételéhez el kell érni bizonyos jogosultsági pontszámot, vagy mondjuk az egyes szolgáltatásoknak pontértéke van (háziorvos, vérvétel etc.) és ha bizonyos pontértéket „elköltesz”, utána fizetned kell (pl. ha nem vagy krónikus beteg és ötször mész egy évben háziorvoshoz hatodszorra fizetned kelljen) – javaslat egyszóval a jogosultsági és szolgáltatási szinteket átgondolni.
Összefoglalva: a háziorvosi szolgáltatás célja nem jól definiált, a (házi)orvosi teljesítmény nehezen mérhető, a szolgáltatás nem hatékony, a rosszul teljesítők nincsenek büntetve. Javaslat: a háziorvosi ellátás misszióját, vízóját meghatározni, orvosi teljesítményt mérni és jutalmazni/büntetni, az ellátásokat többszintűvé tenni, amit lehet delegálni, központosítani és a kor követelményeinek megfelelően digitalizálni, mesterséges intelligenciával megtámogatva.
De addig is legalább vegyék fel a telefont.
