Szeretem Magyarországot. Imádom Erdélyt. Nosztalgiával gondolok a régi nagy Magyarországra. A románokat nem szeretem különösképpen. Azt javaslom, hogy egyesítsük Magyarországot Romániával.
Ha megnézzük a Trianon óta eltelt időszakot, azt láthatjuk, hogy igazából mindkettő ország csak problémáktól szenved. Mi magyarok egyszerűen nem vagyunk méretgazdaságosak, legszebb vidékeinket és városainkat elvették, csonkák vagyunk, gazdaságunk csak döcög, idegen hatalmakkal szembeszállni nem igazán vagyunk képesek, népességünk drámaian fogy. Sok területet elvettek a környező országok és lássuk be, nem tudunk mindegyikkel szembeszállni (esetleg az ukránok szívességből visszaadhatnák Kárpátalját, minek az nekik?). A legtöbb határon túli rész még nálunk is rosszabb gazdasági körülmények között van.
Aztán ott vannak a románok, akik pedig egyszerűen képtelenek bármit is tenni Európa egyik leggyönyörűbb területével. Ők a védekező stratégiát választották, ami meg iszonyatos energiákat emészt fel, állandóan románokat betelepíteni Moldáviából, betonputrikkal teleszemetelni Erdélyt, görögkeleti templomokat emelni, mesterségesen hatalmas államrendőrséget fenntartani. Szerencsétlenek összesen 40 kilométer autópályát bírtak hozzátenni az elcsatolt örökséghez 90 év alatt. Hatalmas teljesítmény.
Milyen érvek és tapasztalatok szólnak az egyesítés mellett?
- Magyarország népessége az elmúlt évtizedekben mintegy félmillió fővel csökkent, Romániáé sincs éppen növekedő pályán. Ha összerakjuk a két országot, kapunk egy 30 milliós államot 330 ezer négyzetkilométernyi területtel. Ez már méretgazdaságos, majdnem egy Németországnyi terület, ami már valami. Persze ezt ki is kell tudni használni, hiszen a Szahara-beli országok is hatalmas területtel rendelkeznek, aztán mire mennek vele? Ugyanakkor nekünk a legjobbak Európában a mezőgazdasági adottságaink. Van vizünk és alig várom, hogy azarabok majd úgy kuncsorogjanak az ivóvizünk után, mint most mi az olajuk után. Persze már el is kezdték felvásárolni a romániai földeket. Fillérekért.
- Nem is beszélve arról, hogy a sok önellátásra képtelen kis kelet-európai államocskákat és nemzetecskéket hogyan rángathatja pórázon Oroszország és a Nyugat. Egyrészről a Nyugatnak jó a megosztottság, hiszen az egymással versengő kis államocskák nem veszélyeztetik a túlértékelt és agyondotált mezőgazdaságukat, egymás ellen könnyen kijátszhatóak. Aztán az oroszoknak meg milyen könnyű ha sok kis országocskán kell átgázolni nyugat felé, nem pedig egy 40 milliós Lengyelországon vagy egy 50 milliós Ukrajnán keresztül, akik egyébként meg maguk sem tudják, mit is gondoljanak magukról. Nem is beszélve a keleti államok által teremtett új versenyhelyzetről. Új kihívásokra új válaszokat kell találnunk.
- Az elmúlt kétezer év alatt Románia nem igazán volt történelemformáló erő, sőt ország sem nagyon volt, tehát nem igazán képesek magukat kormányozni. Nálunk sok államférfi volt, itt van mindjárt a Hunyadi család, akinek Mátyás fiát a kolozsvári szülőházára függesztett emléktábla egyszerűen csak a legnagyobb román magyar királynak aposztrofál. Tehát szükségük van egy jó kormányzatra, nekünk is, együtt talán könnyebb lesz. Lehetne Kolozsvár az új főváros. Gondoljunk csak bele, micsoda energiák szabadulnának fel egy új, közös főváros építésekor, autópályák hálóznák be robbanásszerűen az egyesített országot Budapesttől Bukarestig. Lenne tengerpartunk is.
- Mi már szép történelmi példákkal bizonyítottuk, hogyan lehet összeolvasztani népeket. Gondoljunk csak arra, hogy Budapest lakosságának mekkora aránya volt szlovák vagy német mondjuk az 1850-es években. A románok egyszer már feladták a nyelvüket, most még egyszer megtehetnék. Eddig párszor már visszahoztuk a nemzetet a sír széléről, a tatárjárás, Mohács után is.
- Minden különbözőség ellenére annyira nem is vagyunk különbözőek. Szlávok és germánok vesznek körül minket, egyikünk sem tartozik sehová. Vessük össze a hátunkat és növekedjünk együtt. Egy ötvenmilliós virágzó nemzetet vizionálok 2100-ra egy ötmilliós és egy tízmilliós ország helyett.
(pamflet)
