HTML

Mindennapi szmötyi

Ami épp eszembe jut

Friss topikok

Linkblog

Széchenyi Naplója

2010.07.23. 09:09 Alkibiadész [alkibiadesz.blog.hu]

A minden tekintetben nagyszerű József és testvérei után egy Toni Morrisonon (Paradicsom) és egy Harold Pinter drámaköteten rágtam át magam, majd ismét nagy fába vágtam a fejszémet: Széchenyi István Naplójának olvasásába.

A kötetet még az Osiris Kiadó egyik szokásos őszi leárazásán vettem és már évek óta hevert a polcomon, mert az ilyen vastag kötetekhez csak félve nyúl az ember, hiszen mielőtt hozzákezd, biztosnak kell lennie afelől, hogy lesz ereje végig is olvasni. A könyv jó 1200 oldal és ez Széchenyi teljes naplójának még így is csupán mintegy egyharmadát teszi ki. Ugyanakkor napló jellegéből adódóan metrón is könnyen olvasható, hiszen egy-egy bejegyzés nem több legfeljebb néhány oldalnál.
 
Először szokás szerint visszafelé lapozgattam a könyvet, rögtön lelőttem a poént az utolsó bejegyzéssel:
 
1860. április 1.
---- Nem tudom megmenteni magam! [a napló itt megszakad]
 
Tulajdonképpen ez szinte mindenki által ismert mozzanat, miszerint Széchenyi öngyilkos lett, de mint ahogy egy történet lehet attól érdekes, hogy százszor százféleképpen elbeszélték, így a Napló sem attól válik izgalmassá, hogy megtudjuk, mit tett Széchenyi, hanem hogy mi állt ezen tettek mögött.
 
Széchenyiről jóformán mindent tudunk és egy kicsit átolvasva és felfrissítve életrajzi ismereteit, azért be kell vallanunk, hogy hallatlanul izgalmas korban élt, és ami a ráadás, hogy nem csak megélte ezt a kort, hanem nagyon aktívan benne is élt. Szerencsés ember. Csak szerencsés?
 
A Sforza, Este, Medici családokról szokták mondani, hogy a kutya nem emlékezne rájuk, ha nem lettek volna Michelangelo, Da Vinci, Tasso mecénásai, hiszen hatalmuk rég elpárolgott már, de az általuk támogatott művészek művészete nagyon is elevenen él. Széchenyinek nem csupán szellemi öröksége van, hanem Akadémia, Lóverseny, Lánchíd is őrzik emlékét.
 
Az élete hallatlanul érdekes, részt vesz a napóleoni háborúkban, gyakran királyok, cárok közvetlen közelében tartózkodik (olykor hátra is küldik, hogy túl közel lovagol), beutazza Európát és a Közel-Keletet, szertelen fiatal életet él, majd bekapcsolódik a politikába, részt vesz az országgyűléseken, köztük az első reformkori országgyűlésen, hallatlanul izgalmas húsz év következik (ezek a Napló legtermékenyebb időszaka is), majd miniszter, forradalom és összeomlás, végül öngyilkosság. Már maga a történelmi háttér is lenyűgöző.
 
És milyen maga a Napló, azon kívül, hogy szenzációs kordokumentum egy olyan ember elméjéből, aki úgymond a kor ütőerén tartotta a kezét? Meglepően olvasmányos és élvezetes iromány, aminek emberi és rokonszenves szerzőjével könnyen azonosul az olvasó.

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://alkibiadesz.blog.hu/api/trackback/id/tr242170294

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Szimba 2010.07.23. 10:42:30

Hűha, kiadták a naplóját? Nem is tudtam róla. Ideje lenne beszereznem!

Tengereczki Pál · http://egyzene.blog.hu/ 2010.07.23. 14:21:10

szerintem is nagyon érdekes, helyenként roppant vicces alkotás, kár hogy Kiss eltüntette belőle az intim részleteket - nem az intimpistáskodás miatt, csak a colour locale teljessége úgy lenne az igazi