HTML

Mindennapi szmötyi

Ami épp eszembe jut

Friss topikok

Linkblog

Magyarvista

2010.06.04. 11:53 Alkibiadész [alkibiadesz.blog.hu]

Képek: http://picasaweb.google.com/111458038907280244664/Magyarvista#

 

Régi adósságomat szeretném törleszteni ezzel a kis poszttal. Legutóbb újévkor voltunk Magyarvistán, egy Istentiszteleten vettünk részt (ami egyébként nem szokásunk) Erdély Kalotaszeg régiójának keleti csücskében, nagyon közel a Mezőség kultúrtájhoz. Erdélyben járva két olyan jelenséggel találkozom mindig örömmel, amihez nem nyugatra kell utazni: a vendégbarátsággal és az érintetlenséggel. Rengeteget lehetne írni és írtak is mind a Mezőségről, mind Kalotaszegről, én most egyetlen kicsi falunak egyetlen kicsi épületéről írnék és annak is a gazdájáról.

Hogy távolabbról közelítsük meg a témát, de még így is szűken kezelve azt, először is Erdélyben rengeteg Árpád-kori gótikus sőt román-kori templom található, amelyeket évszázadokkal később építettek át református rendeltetésűre, ezek olyan érintetlen régi kincsek, amelyeknek nem nagyon van párja máshol. „Kalotaszeg a templomépítészet szempontjából az egyik legegységesebb arculatú magyar tájegység” (http://hu.wikipedia.org/wiki/Kalotaszegi_templomok), épületek és természeti környezet páratlan összhangja jellemzi őket.

Magyarvistán van az egyik ilyen kis református templom, amelynek alapjait a még a 13-ik században rakták le (egy olyan templom maradványaira, amelyet még a tatárjáráskor dúltak fel) és sok évszázad nyomait őrzi magán. A templom mellett külön található a fa harangtorony, ami a 18-ik században készült, ebben három harang található, a legidősebbet Mátyás király adományozta a templomnak még 1487-ben. Az épület nyugati homlokzatán egy aprócska román-kori rozettás kőablak látható (ezt a fényképet sikerült jól elkevernem, az első kép bal felső részén látszik belőle egy részlet…), de az egész templomépület évszázadok változatos stílusjegyeit és elemeit őrzi magán.

Az épületbe lépve számomra az egyik legmegdöbbentőbb kincs az a középkori freskórészlet (3-4. kép), amelyet kétszer is teljesen lemeszeltek (először a reformáció korában évszázadokra, másodszor Trianon után) és csak nemrégiben került részben feltárásra. Szerintem szenzációs kultúrkincs. A református templombelső szintén páratlan értékeket rejt: tizenhatodik századi fa karzat a női részleg fölött (5. kép), 18-ik századi faajtó (7-10. képek), úrasztal, szószék, padok (6. kép) és a festett kazettás mennyezet. Máramaros fatemplomai kevesebbért is világörökségi státuszt kaptak.

Magyarvista nem világörökség, az alig 800 lelkes falu mégis igen fontos cölöp az erdélyi magyarság életében és itt jutunk el kicsiny posztunk kicsiny céljához: Felházi Klára tiszteletes asszony munkásságának rövid méltatásához. Klára fiatal kétgyermekes családanya, pár éve költöztek a szintén lelkész férjével, Zoltánnal Magyarvistára és a falu lelkésze nem is ő, hanem a férje. Mégis Klára az, aki a helyi kezdeményezések élére áll és intézi a kis település lelki ügyeit: bármikor készségesen bemutatja a falut az arra járó idegeneknek, küzd a helyi magyar nyelvű oktatásért, népdalokat gyűjt és rögzít, táncköröket szervez és az anyaországba is elviszi a misszióját (magyarvistai napok).

Kezdeményezéseinek egyik sarokköve a Kalotavár Művelődési Központ, amely jól tükrözi azt a küzdelmet, amit Klára folytat a hivatalokkal, alapítványokkal, hogy végre állandó épülete legyen a magyar kultúra ápolásának (11-12. kép, illetve: http://www.hhrf.org/erdelyinaplo/cikk_nyomtatas.php?id_cikk=5509 ). Közel öt éve kaptak birtokul  egy lepusztult épületet, amelyet cserépről-cserépre, tégláról-téglára bontottak szét és cserépről-cserépre, tégláról-téglára építettek újra, hol alapítványoknál, hol egyház-szervezeteknél, hol anyaországi intézményeknél kilincselve, hogy lépésről-lépésre előrébb jussanak. Ebben minden egyes kézre, emberre szükség volt és öt év alatt eddig jutottak, mint a képek bizonyítják - természetesen a román állam egy banival nem támogatja a kezdeményezést.

Többek között a Kalotavár építésének elősegítéséhez minden évben falunapokat tartanak július utolsó hetében, várnak mindenkit szeretettel. És ha már itt járnak, feltétlenül látogassanak meg néhány cifra szobát (13-16. képek), nézzék meg az egykori kőfaragók házait, vagy csak üljenek le pálinkázni a tiszteletes úrral a parókia melletti dombon egy kis mangalica-kóstolóval a kezükben és lélegezzék be a tiszta levegőt, miközben szemüket a kalotaszegi dombokon pihentetik.

Ha valahol, akkor itt jó magyarnak lenni.

 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://alkibiadesz.blog.hu/api/trackback/id/tr452055822

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.